Mítoszok és félrevezető információk a szója hatásairól (1/3)

| Írta: | Kategóriák: Egészséges életmód

A szója már régóta ismert mind a táplálkozási szakértők, mind pedig az egészségügyben dolgozók körében, mint egy tápanyagokban gazdag élelmiszer, mely mindemellett kiváló fehérjeforrás is (1). A szója az összes eszenciális aminosavat, valamint a mikrotápanyagok egész listáját (vitaminok és ásványi anyagok) tartalmazza. A mikrotápanyagok közül az alábbiakban gazdag: kalcium, vas, magnézium, mangán, foszfor, kálium, B1, B2, B3, B5, B6, B9, C vitamin és cink. Ezeken kívül tartalmaz még rostokat, omega-3, valamint omega-6 zsírsavat. Az említett tápanyagok összetétele azonban a szója elkészítési módjától is függ. Például leggazdagabbak az egész szója termékek, mint az edamame (egész szójabab), szójatej, tofu és a tempeh.

Annak ellenére, hogy egészségileg erős előnyei vannak az egész szójából készült termékeknek, a világon mégis folyamatosan különféle mítoszok és félrevezető információk keringenek a fogyasztásának „veszélyességéről“. Most nézzünk meg néhány mítoszt közelebbről, hogy lássuk, mennyire állják meg helyüket vagy épp mennyire ellentmondásosak.

„Minden szója GMO!“

Szeretném azzal a magyarázattal kezdeni, hogy a kereskedelmileg termesztett GMO szója legnagyobb fogyasztója az USA, de a világ más pontjain is vannak haszonállatok. A GMO géntechnológiával módosított szervezetek, és az emberek által való fogyasztásának biztonsága vitatható, sőt, az egyes európai országokban a GMO-t egyenesen betiltották. Még mindig hiányoznak hosszú távú vizsgálatok és meggyőző bizonyítékok, hisz nálunk a GMO számos élelmiszerkínálatban jelen van. A fő élelmiszerek közül a szójabab játszik domináns szerepet a génmanipulációban. Manapság a szója globális termelésének a 81%-a genetikailag módosított, és a szójababok mintegy 85%-a takarmányként végzi a haszonállatok számára. Az állatok által fogyasztott GMO szóját fehérjeforrásként használják, és a vágóhídon, vagy a feldolgozó üzemben a tej feldolgozására csodával határos módon nem párolog el és a tányérunkon végzi.

Bár riasztó százaléka módosított a szójának, de az az állítás, hogy „minden szója genetikailag módosított“ nem állja meg a helyét, tehát mítosz. Ami a szója emberek által történő fogyasztását érinti, a tofu, a tempeh és a szójatej genetikailag nem módosított élelmiszereknek minősülnek. Ezek a termékek széles körben rendelkezésre állnak a boltok polcain és egyértelműen vannak jelölve, hogy genetikailag nem módosítottak.

szója

„De én úgy hallottam, hogy a szója rákot okoz!“

A szója és a rák kapcsolatát érintő félrevezető információk a szójában jelenlévő fitoösztrogének zavarából ered. Előszöris tisztázzuk, hogy a fitoösztrogén nem ösztrogén. Az ösztrogén és a tesztoszteron szteroid jellegű hormonok, melyek természetesen előfordulnak mindkét nemnél, mint ahogy az állatoknál is, melyeket emberi fogyasztásra tenyésztenek. Segítenek szabályozni a nemi funkciókat , valamint a másodlagos nemi jelleget, együtt az ivartalan sejtek működésével. Amíg az ösztrogén sok fontos és hasznos funkciót tölt be, természetes módon segíti elő a sejtek szaporodását, viszont néhány esetben, ha túl magas az ösztrogén szint értéke, hozzájárulhat a rákos sejtek elszaporodásához. A menopauzás nők hormonhelyettesítő terápiáik esetén használt hormon (főleg maga az ösztrogén adagolásával), szintúgy a rák kialakulásához vezethet. (2)

Míg a szója nem tartalmaz ösztrogént, addig az állati takarmány igen. Sok fogyasztó tisztában van azzal, hogy az állatok, melyeket húsukért és a tejtermékekért tenyésztenek, szintetikus növekedési hormonokat kapnak. Abba viszont már nem gondolnak bele, hogy az állatok húsa és a tehéntej szintén tartalmaz természetesen előforduló ösztrogént – és ez vonatkozik a „növényi táplálékkal“ táplált és az „organikus“ állatokra is. Ezen kívül minden hús, tejtermék és tojás tartalmaz fitoösztrogént, mely jelen van a saját étrendünkben és azzal, hogy elkerülik a szóját, még nem menekülnek.

A fitoösztrogén csak egy általános megnevezés bizonyos természetesen előforduló növényi összetevőkre, melyek szerkezetileg hasonlóak az emlősök ösztrogénjéhez, viszont funkciójuk gyengébb, mint az ösztrogén (gyenge ösztrogén utánzat) vagy antiösztrogén, mely blokkolja az ösztrogén hatását. A fitoösztrogén anyagcseréje és funkcionalitása rendkívül összetett és minden egyes esetben eltérő. A szója és a rák kapcsolatából eredő félelmek abból a tényből fakadnak, hogy a szója és a szója alapú élelmiszerek fitoösztrogéneket tartalmaznak (konkrétan izoflavonokat), mindezt különféle mennyiségben (függ az elkészítés fajtájától) és ez reakcióba lép az ösztrogén receptoraival. Az emberi testben két fajta ösztrogén receptor található: alfa és béta. Az alfa receptorok az egész testben szétoszlanak, míg a béta receptorok a petefészekben, a prosztatában, a tüdőben és a herékben találhatók. Az izoflavonok, mint az ösztrogén, megkötik mind az alfa, mind pedig a béta receptorokat (legfőképp a bétát), így nem termelnek ösztrogén hatást a tumor növekedésének előhívására. Sőt, a valóságban kimutatták védőhatásukat is.

A szója fogyasztásának és a mellrák kialakulásának kockázata közötti összefüggés nem volt teljesen világosan meghatározva. Más szóval, a magas szójabevitel társítva van a mellrák alacsony előfordulási mértékével. (3) Azonban kiterjedt klinikai vizsgálatok, melyek a fitoösztrogén fogyasztására és a rákos betegek tumornövekedésének vizsgálatára irányulnának, még nem történtek meg. (4) A mai napig végeztek vizsgálatokat, de csak kis mennyiségben és az adatok megszerzésére irányuló módszerek különböznek.

Többszöri állatiokon való kisérletek mutattak „ígéretes“ eredményt – miszerint a tumor nagysága csökken a szójafehérje fogyasztása során. Az erkölcstelenség ellenére, veszélyes laboratóriumban összehasonlítani mesterségesen előidézett rákos megbetegedéseket állatoknál és embereknél. Mi nem vagyunk egerek. Végül a saját emberi faj eddigi eredményeiben is hatalmas eltérések vannak, mely a szervezet fitoösztrogének és a gyógyszerészeti készítmények eltérő feldolgozásából ered, emiatt nagyon nehéz kutatni ezen a területen. Ehelyett a figyelmet a már elérhető mennyiségű epidemiológiai adatok felé kellene irányítani, melyet összehasonlítanak az ázsiai kultúrával és azokkal, akik nyugati étrend alapján táplálkoznak.

A cikk folytatása: Mítoszok és félrevezető információk a szójáról – egy vegán orvos szerint (2/3)

Mítoszok és félrevezető információk a szójáról – egy vegán orvos szerint (3/3)

By Holly Wilson MD | http://freefromharm.org/health-nutrition/vegan-doctor-addresses-soy-myths-and-misinformation/

  • Tucker, Katherine L. et al. “Kimutatták, hogy a fokozott szójafogyasztás hozzájárulhat az amerikai lakosság egészségi profiljának a javulásához.“ The Journal of Nutrition, doi: 10.3945/jn.110.123901; 27.10. 2010
  • Morito, Keiko. et al. “A fitoösztrogének interakciója az alfa és béta ösztrogén receptorokkal.“ Biological and Pharmaceutical Bulletin, 24. fejezet, 4. kiadás, 351-356 oldal, 2001 április
  • Lee, Sang-Ah. et al. “Szójafogyasztás a kamaszok és felnőttek esetén, valamint a mellrák kialakulásának kockázata: Egy tanulmány eredménye a sanghaji nők egészségességéről” The American Journal of Clinical Nutrition, 89 fejezet, 6. kiadás, 1920-1926 oldal, 2009 június
  • Wu, A H. et al. “A szójával kapcsolatos járványok és a mellrák kialakulásának kockázata.“ British Journal of Cancer, 98. fejezet, 1. kiadás, 9-14 oldal, 2008 jan. 15